Szent Márton Pannóniában született a negyedik században, ám Itáliában nevelkedett, ahol az apja a római császárt szolgálta tribunusként. Mártonnak már akkor sem volt kedve a katonáskodáshoz, meg is próbált elszökni a feladat elől és egy templomban menedékre lelni, ám amikor a császár rendelete miatt a veteránok fiainak hadba kellett vonulniuk, ő is a harctéren találta magát. A katonaélet azonban nem keményítette meg a lelkét, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legenda szerint,egy novemberi napon, amikor egy földön kuporgó koldusba botlott, Márton kettéhasította a köpenyét és a felét a didergő nincstelenre terítette.Aznap éjszaka megjelent neki Jézus a koldus alakjában és megváltoztatta Márton életét, aki ezután kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, majd kolostort alapított.Szent Márton a középkor egyik közkedvelt szentje volt ,aki a koldusok, katonák, ló- és lúdtartók, szőlősgazdák, kádárok felett őrködött. d Akkor is gyakorta segítségül hívták, ha gyermekbetegség ütötte fel a fejét valamelyik családban. Szent Márton és a ludak kapcsolatát szintén a hozzá fűződő történetek egyikéből eredeztethetjük. A legenda szerint ugyanis a férfi a libaólba bújt el, nehogy püspökké válasszák, ám a szárnyasok gágogása elárulta, így kénytelen volt meghajolni a nép akarata előtt. A Márton-napi lúdlakoma pedig egészen a rómaiakig nyúlik vissza, amikor Aesculapius ünnepén (pont november 11-re esett) libát fogyasztottak a polgárok, ez a hagyomány pedig ugyan kissé új köntösben, de a későbbiekben is tovább élt.