Az idei katolikus tanév jelmondata, „Legyetek a remény zarándokai!”, mély jelentőséggel bír a hitéletünkben és mindennapi kapcsolatunkban Istennel. Arra ösztönöz bennünket, hogy életünk útját a remény fényében járjuk, újra és újra visszatérve az imádsághoz, az Isten dicsőítéséhez, és elmélyítve hitünket. A remény zarándokai lenni azt jelenti, hogy szívünket megnyitjuk az Úr előtt, és befogadjuk az Ő szeretetét, békéjét és kegyelmét – akár örömökben, akár nehézségekben. Az óvoda elfogadja, hogy a nevelés döntő tényezője a gyermek közvetlen környezete: a családja. A gyermek személyiségének alakulásában meghatározó, hogy milyen nevelési, hitbeli hatások érik ebben a közösségben. Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését.

A családjaink helyzete társadalmunkban igen eltérő, gazdasági, mentális, szociális, hitéleti szempontból. Szükséges egy olyan családi értékrend, amely segít szétválogatni és értelmezni a gyermekre rázúduló információ áradatot. Az isteni szeretet megtapasztalása a családban a katolikus hit gyakorlása a szentmiséken való részvétel a társadalmi nehézségek, sok esetben a kilátástalanság megéléséhez ad lelki támogatást.

A hit olyan erőforrás, amelyet, semmi külső tényező nem befolyásol,

A fiatalokban nagyon sok érték van és ránk vannak bízva! Közösségben vagyunk!

Katolikus óvodánkban kiemelt feladatunk, hogy a gyermekek megismerjék a szereteten alapuló értékrendet, az egymásra való odafigyelés fontosságát, s rácsodálkozni a teremtett világ szépségeire. Mindezt szeretetteljes légkörben tapasztalják meg, ahol az óvodapedagógusok és a szülők igyekeznek hatékonyan együttműködni a gyermek érdekében. Katolikus missziós parancsunk: „Menjetek, tegyetek tanítványommá…!”

Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből idézve: „Mi Isten gyermekei, országának polgárai vagyunk, s a remény táplál bennünket, amihez a hitből kapunk erőt.”

Célunk:

• A katolikus hitélet megtapasztalása az óvodai élet során,
• Isten szeretetének megvilágítása a gyermekekben,
• A keresztény családi nevelés folytatásaként a katolikus értékek erősítése és kiegészítése, valamint közvetítése a gyermekek által a családba,
• A legfőbb erények a felebaráti szeretet, megbocsátás, segítőkészség, bűnbánat, önzetlenség, figyelmesség fejlesztése,
• A katolikus vallási élet eszközei: Egyház, egyházi év, szentek tisztelete,
• A teremtett világra való rácsodálkozás képességének kialakítása, fejlesztése (öröm, hála, megbecsülés, védelem, óvás, felelősség, stb.).
• A családok segítése a katolikus lelkiség megélésében,
• Eggyel mindig többen vagyunk, velünk van Jézus!
• Az erkölcsös viselkedés alapozása,
• A nap folyamán végig jelen van,
• Az elfogadó, befogadó szeretet megtapasztalása,
• Személyes példaadás,
• Komplexitás – Minden mindennel összefügg!
• A családoknak szervezett programok,
• A szentmiséken való részvétel a családokkal közösen,
• Az érdeklődés felkeltése, a szülők motiválása,
• Segítségnyújtás a gyermeknevelésben – katolikus szemlélet szerint,
• Irodalom ajánlása – nevelési, hitélet területeken.

Alapvető feltétel a kölcsönös tisztelet és bizalom. Az óvodapedagógusok napi szinten konzultálnak a szülőkkel. Ezáltal az együttnevelés, az együttműködés érdekében a folyamatos párbeszéd feltételrendszere biztosított.  Szakszerűen segítik a szülőket a gyermeknevelésben, ezzel elősegítik a gyermekük  iránti  felelősségérzet növekedését.

„Minden a családban kezdődik.”

„Család légy, ami Isten tervei szerint vagy!”

Ebben a nevelési évben is óvodánk, mint az isteni szeretet helye és eszközeként teljesíti feladatait. Hisszük, hogy a család belső életének alakítása (lelkület) a gyermekeken keresztül valósul meg és az óvodában kialakított vallási szokások bekerülnek a család életébe.

Hitéletet erősítő kapcsolattartási formák:

• Előadások szervezése
• Közös imádság
• Közös örömök
• Plébános Atya, a hitoktató jelenléte az óvodában
• Egyházközség életébe való bekapcsolódás segítése. –  Programok – pl. házszentelés, közös kirándulás, zarándoklat szervezése

Az imádkozás fontossága

Az imádság az egyik legfontosabb pillére a keresztény életnek. Katolikus nevelésünk során elsődleges az alapvető imádságok megtanításának megkezdése/folytatása. Ez az a csendes időszak, amikor Istenhez fordulunk, és meghallgatjuk az Ő szavát. Nem csak arra van lehetőségünk, hogy kérjünk vagy hálát adjunk, hanem arra is, hogy mélyebb kapcsolatba lépjünk vele, és felismerjük az Ő jelenlétét a világban és a mindennapjainkban.

Közösségi élet és Isten dicsőítése – Katolikus keresztény „identitásunk” kialakításának megkezdése.

A keresztény közösség fontos szerepet játszik abban, hogy támogassuk egymást a hitben. Amikor együtt imádkozunk, szentségeket ünneplünk, vagy a mindennapi életben megosztjuk hitünk tanúságtételét, erősítjük egymást. A közösségi imádság és az istentisztelet kiemelt helyet foglal el a katolikus egyházban, mivel segít abban, hogy ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is átéljük Isten szeretetét.

Az imádság szerepe a kihívások idején

Az imádkozás különösen fontos lehet a nehéz időkben, amikor kétségek, problémák vagy fájdalmak merülnek fel életünkben. Az Úrhoz való fordulás erőt ad, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, és megőrizzük a reményt. Az idei jelmondat; „Legyetek a remény zarándokai!”, arra emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül: az imádságban újra és újra megtapasztalhatjuk Isten közelségét, aki velünk jár életünk útján, és reményt ad, amikor erőre, vigaszra vagy útmutatásra van szükségünk.

„A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.(Pál apostol levele a rómaiakhoz. 5. fejezet)

Záró gondolat

A katolikus tanév jelmondata arra hív bennünket, hogy a remény hordozóivá váljunk, és így erősítsük egymást a mindennapokban. Ha Istenbe vetett bizalommal, közösségben haladunk előre, akkor a remény soha nem fogy el, hanem mindig új erőforrássá válik számunkra. Legyünk valóban a remény zarándokai – családjainkban, óvodai közösségünkben és a tágabb egyházban egyaránt.